Már 3 napja hogy volt a baleset. Már kezdem megszokni a gipszem fogalmát, bár kissé viszket, de a legjobb barátnőm, Dildra bíztatásának hála, kezdek kilábalni a gipsz-depresszióból XD

Egyik a Karib-tenger kalózai – maratont tartottunk Dildrával, amikor megszólalt a telefon. -Vajon ki lehet- gondoltam- anyuék tegnap hívtak és megígérték hogy legközelebb csak pár nap elteltvel fognak keresni. Mikor felemelten a kagylót először ismeretlen hang ütötte meg a fülemet.Kihangosítottam hogy Dildra is hallja.

-Hallo?

-Szia Alexis! Patrick vagyok. Nem tudom hogy emlékszel-e rám de PAtrick Stump vagyok pár nappal ezelőtt volt egy emlékezetes találkozónk...*husszú hallgatás* Esetlen nem lenne kedved 1 kávéra a közeli presszóba?

-Most? - kérdeztem és rémülve Dildrára néztem.

- Ha most neked nemjó akkor jó lesz holnap is!

-dede! Jó lesz most is, de hozhatom a barátnőmet is?- kérdeztem pironkodva

-Persze! Akkor hozom az egyik ismerősömet, ha nem gond! A neve Brendon Urie.

- Oké persze akkor 1 óra mulva?

-Rendben elmegyek értetek! Akkor Szia!

- Szia

Letettem a kagylót és Dildra örömében a nyakamba ugrott, hogy találkozhat Brendon urie-val a panic! at the disco-val! De azért valahol nagyon mélyen énis ujjongtam hogy Patrick meghívott egy kávéra. 

 

A kávézóban nagyon jól elmulattunk, sokat nevettünk, és az a Brendon is jó fejnek tűnt! Úgy látszott hogy nagyon jól összehaverkodtak Dildrával mert mikor lement a nap, elmentek a kávézó melletti tengerpartra sétálni, kettesben hagyva bennünket Patrickkal.

- Figyelj nagyon sajnálom a lábadat! Az én hibám!

- Spongyát rá!Már megszoktam! -mondtam pironkodva és ránetettem

- Esetleg ha lenne kedved 3 hét múlva lesz a közelben 1 koncertünk. Eljöhetnél a barátnőddel. Addira talán leveszik a gipszet!

Ú még nem tudom! A szüleim engedélye is kelhet hozzá! Addigra hazérnek és megbeszélem velük! De nagyon köszönöm a meghívást! Dirdra is örülni fog! -összemosolyogtunk, és nemsokára Brendon és Dildra a hasukat fogták, úgy nevettek, úgy támolyogtak be a kávézóba.Még sokáig beszélgettünk,de záráskor kénytelenek voltunk hazamenni.A fiúk hazavittem bennünket.

Ekkor éreztem, hogy ez a nyár jobb lesz mint az összes eddigi  eggyüttvéve.

 

folyt köv.

Marilyn