Nyár  Chicagoban

Alexis vagyok.

Chicago külvárosában bicikliztem hazafelé, kosaramban kenyér a vacsorához.a bicikliútról letértem az utcára, mert itt gyorsabban tudtam haladni, nem zavart közbe semmilyen biciklis, vagy koris. Már 5 perce haladok az úton mikor hangos autóberregésre lettem figyelmes. Lehúzódtam, gondoltam kikerül amikor még hangosabban hallottam az autóhangot és először egy csattanást, majd éles fájdalom hasított a sípcsontomba. Már nem a biciklimen ültem, hanem az úttest szélén hasaltam a fájdalomtól lüktető lábbal. Mikor ülésbe küszködtem magam amikor hangos lépteket hallottam mögöttem. Egy férfi guggolt le mellém

 –Nincs semmi bajod? – kérdezte idegesen.

-         Hogy nincs-e semmi bajom? NINCS-E BAJOM? Elgázoltál biciklizés közben – mondtam idegesen és a fájdalomtól elcsukló hangon.

-         Várj hívom a mentőket

Nemsokára egy mentőautó és egy rendőrautó gördült be, és hordággyal betettek a menőautóba. A rendőrök még ottmaradtak a rejtélyes férfivel.

Később mikor már a jobb lábam egy hatalmas gipszben tündökölt azon gondolkodtam, hogy a szüleim nem fogják észrevenni mert 2 hétre európai környaraláson vesznek részt, és nekem nem sok kedvem hozzá ezért itthon maradtam, és tombolok majd a barátaimmal. Tombolok a gipszemben? Úgy tűnik mégsem lesz olyan élvezetes ez a 2 hét…

Már csak az volta gond, hogy nem tudtam hogyan hazamenni. Hiszen a Chicago-i kórház a város másik végén van, a házunk pedig a túlsó végében fekszik.

-         Hello segítsek?- kérdezi a férfi, aki nemrégen gázolt el.

-         Már eleget segítettél köszi! – mondtam idegesen és megpróbáltam a kijárat felé menni a mankómmal.

-         Figyelj sajnálom! Elvihetlek? –kérdezte ártatlanul

-         Nem kössz boldogulok egyedül is!

-         Jaj ne csináld már!

-         Még a nevedet sem tudom!- Mondam megadóan

-         A nevem Patrick Stump. Neked? Most már elvihetlek?

-         Az én nevem Alexis Miller. Oké –mondom nevetve

Útközben azon gondolkodtam hogy van valami jó ebben a nyárban! Elütött Patrick Stunp! Te jó ég!

-Látom már jobb a kedved!- mosolygott rám – Nincs kedved egy fagyihoz?

-         De köszi elfogadom – mosolygok vissza rá

Miután elfogyasztottuk a jéghideg finomságot hazavitt és segített betályogni az ajtóig.

- Köszönöm a fagyit – mondam pironkodva

- szívesen máskor is! Esetleg holnap nem lenne kedved találkozni? – kérdezte

- Oké! Majd hívj fel!

Miután telefonszámot cseréltünk és bementem a lakásba azon gondolkodtam hogy mégis kisülhet valami jó ebből a nyárból! Gyorsan a telefonhoz kaptam és felhívtam a legjobb barátnőmet Dildra-t.

Folytatása következik….

Marilyn