A közönség tombol, mindenki egyetlen hullámzó rekeszizomként éljenez. Vége az utolsó számnak, és mi lemegyünk a színpadról. A szállodánk felé ballagunk vidáman. Megszólít Joe:
-Hé, Pete, csodálatosak voltunk, nem?
-Igen, igen, nagyon jók voltunk!
A beszélgetésbe Andy is csatlakozik, így hároman beszéljük meg az élményeinket. Csak Patrick ballag egyedül mögöttünk. Megszólítom:
-Hé, haver, valami baj van?
-Nem, nincs semmi – mondta lehangoltan.
-Nem hiszem el! 1000 éve ismerlek, látom rajtad, hogy valami nincs rendben!
-Pete, a tököm televan veled! Ha aztmondom, hogy nincs semmi baj, akkor nincs!- mondta dühöngve, ortózatos hangnemben. Sosem láttam még ilyennek. Aztán előrement, és otthagyott minket. Mi csak néztünk egymásra.
Nemsokára utolértük Patricket a szállodában. A szobájába volt zárkózva. Odamentem az ajtóhoz:
-Patrick! Patrick, hallod! Enngedj be, beszélnünk kell! Mondd el mi bánt! Segíteni szeretnék!
-Hagyj békén, nincs szügségem a segítségedre! Elegem van az egész elcseszett életemből! –hallatszott a szobából.
Nem szóltam rá semmit. Lementem a konyhába, mert nagyon éhes voltam. Jóideje nem ettem már. A konyhában már ottvolt Andy és Joe, és Patrickről beszéltek. Andy megszólított:
-Na, mivan Patrickkel? –kérdezte aggódóan.
-Nem akar beszélni… - válaszoltam.
-Szegény, nagyon nehéz lehet most neki –mondta Andy.
-Jaj, ugyanmár, egy szakítást túl lehet élni! – szólt bele a beszélgetésünkbe Joe. Úgy tett, mintha nem is érdekelné, mi van Patrickkel,
-Ő nagyon szerette azt a lányt, és… -Végig sem tudtam mondani, mert Patrick fájdalmas kiáltására lettünk figyelmesek. Mindenki azonnal fölpattant a helyéről, és rohant Patrickhez. A szobája ajtaja zárva volt.
-Patrick! Patrick, nyitsd ki! Hallod!? Patrick!!!- kiabáltuk mindannyian. Nem ért semmit. Patrick nem szólalt meg, ezért mindannyian nagyon megijedtünk. Habozás nélkül betörtem az ajtót. Amikor beléptem a szobámba, megdermedtem. Patrick a földön feküdt, vér volt mindenütt, tüdejéből egy kés állt ki. Föleszméltem, és odarohantam hozzá. Megérintettem az arcát, , és zokogva végigsimítottam. Még életben volt.
- P…p…pete…- mondta elcsukló hangon Patrick.
-Te jó ég, Patrick, mit tettél, mért csináltad!?- mondtam zokogva, szinte már teljesen önkívületi állapotban, hisztérikus hangnemben.
Abban a pillanatban Patrick nagyon szisszent, és kilehelte a lelkét. Torkomszakadtából elkezdtem zokogni.
-MIÉRT??? MIÉRT???- ordítottam
Magamhoz öleltem Patrcik élettelen testét, közben lepörögtek a szemem előtt az együtt töltött idők gyönyörűségei. Percek teltek el így. Andy és Joe velem együtt sírtak. Én nem tudtam elhinni, nem tudtam beletörődni, hogy elvesztettem a legjobb barátomat, a legjobb embert, akit ismertem…

 

vissza