2. rész
Szóval ahogy kimondta, hogy ő Pete Wentz, én majd’ elájultam. Egyszerűen nem hittem el, hogy ez megtörténhet velem. Nos, mégis volt valami jó dolog is ezen a napon :)Miután magamhoz tértem az ámulattól, egyből próbáltam vele beszélni. Én is bemutatkoztam neki, és elmondtam, hogy a barátaimmal vagyok itt.
- Tudod, én már jó ideje nagy rajongótok vagyok! Imádom a zenéteket, és tényleg ti vagytok a kedvenceim! – mondtam és közben arra gondoltam, milyen béna szöveg ez, minden rajongó ezt mondhatja neki, de most nem tudtam nagy monológot mondani. Ő meg ezalatt végig mosolygott az ő megszokott, ennivaló vigyorával.
- Huuh, hát én ennek nagyon örülök! – mondta Pete, majd egy nő lépett oda mellé egy kisgyerekkel. Hát sejthetitek ki volt az! Igen, ő, Ashlee és a gyerekük. Bevallom, a „belépésük” rendesen szétrombolta az álomnak tűnő perceket. Ekkorra Ashlee és Pete gyereke 4 éves volt, és már várták a következő utódot. Tehát Ash terhes volt megint.
- Édesem, semmi bajod? Jól vagy? Nem értem, hogy ide miért engednek ilyen közveszélyes őrülteket! – mondat Ash, Pete-et leporolgatva, majd felém fordult, és a tekintetével simán felnyársalt. Én meg csak álltam ott, és csodálkoztam, hogy vajon jól értettem-e amit mondott, hisz csak tök béna vagyok, nem „közveszélyes őrült”. Szóval csak ennyit tudtam kinyögni:
- Nagyon sajnálom, tényleg, én nem akartam, nem volt szándékos…
Ám ez nem hatotta meg Ash-t, hiába kértem bocsánatot Pete-től na meg persze tőle is, hogy férje-urát majdnem megöltem.
- Drágám, tényleg csak véletlen volt. Egxébként is én tehetek róla, mert amikor jött lefelé, én eléugrottam, és… szóval én vagyok a hibás. – mondta Pete, de persze ebből semmi nem volt igaz. Ezen én csodálkoztam is, hogy valószínű meg akart védeni és ezért hazudott. Vagy nem tudom mi másért mondhatta ezt.
- Mindegy is. Na gyere édesem, menjünk be valahova pihenni egyet- mondta Ash, és láthatóan meg akart már tőlem szabadulni. De hát miért? Én nem mondtam neki semmi rosszat…
- Oké, menjünk, de Alíz is jöjjön velün!- válaszolta Pete. Én pedig megint csodálkoztam, mert azt hittem, ő nem ilyen a rajongóival, autogramm, 2 perces „helló, szia, mizujs?”-féle beszélgetés, aztán el is van felejtve. Ashlee azonban megint le akart rázni:
- De neki is biztos rengeteg dolga van még, és…
- És most jól esne neki egy forró ital – vágott közbe Pete, én meg meg se mertem szólalni, csak bólogattam és mosolyogtam. Aztán leültünk egy kis kávézóba, és estig dumáltunk, nevetgéltünk, de Ash persze a jóindulat apró szikráját se mutatta felém, alig szólalt meg, mintha féltékeny lett volna rám, vagy én nem is tudom mi baja volt. Bezzeg Pete-tel jól összehaverkodtunk, a végén még számot is cseréltünk. Na, ha ez nem velem történt volna meg, én el sem hinném. :D
Folyt. köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
